HUNSOR - A svéd 24 óra

HUNSOR - A svéd 24 óra

a szabad, független információs forrás

www.hunsor.se/hirfigyelo » A Svéd 24 óra

A svéd mintatársadalom árnyékai

SvédországPosted by administrator 2014-04-08 22:52:32
Fehér könyv a svédországi romaellenességről
írta Lukács Csaba


Rákészültek a svéd újságírók is április hatodikára – talán a rendszerváltás utáni első szabad választások idején volt akkora médiafigyelem irántunk a skandináv országból, mint most. Helyszíni beszámolók, prekoncepcióktól hemzsegő elemzések jelentek meg szép számmal – a hangnem valamivel visszafogottabb, mint a svéd állami tévében tavaly október 23-án sugárzott Kobra című műsor, de az a kiegyensúlyozott tárgyilagosság, amelyre annyira büszkék az ottani sajtómunkások, meglehetősen döcögősen működik a mi esetünkben.
Nem túlzás azt mondani, a svéd kollégák (különösen a közszolgálatban dolgozók) számára országunk most a negatív példa: még az élő fába is belekötnek. Magyarországon mindennel baj van, sérült a demokrácia, “náci bandák” masíroznak a pesti utcán, romapolitikánk katasztrofális.

Ez utóbbi különösen érdekes annak a könyvnek a fényében, melyet március utolsó napjaiban, egy konferencia keretében mutatott be Stockholmban Erik Ullenhag társadalmi integrációért felelős miniszter. A Fehér könyv egy sötét és ismeretlen történelem krónikája: a XX. században a svédországi romákat érintő hátrányos megkülönböztetéseket leltározza fel.

A kiadványra azért volt szükség, mert egy feltáró bizottság megállapította, hogy a demokrácia és a jólét mintaállamában súlyosan csorbulnak a romák jogai, ezért 2010-ben eldöntötték, hogy lépni kell. Különös aktualitást ad neki, hogy tavaly ősszel komoly belpolitikai botrányt okozott, amikor kiderült: az ország déli részén a rendőrség több ezer romáról vezetett nyilvántartást. A „romalista” kisgyerekek és bűncselekmények kapcsán soha nem érintett személyek adatait tartalmazta, sőt feltárta a köztük lévő kapcsolati hálót is! A nyilvántartás ténye sokkolta a közel harmincezer főt számláló svédországi kisebbség tagjait, mert szomorú, nem is olyan régi emlékeket tépett fel: korábban folyamatos rendőri zaklatásokkal, kényszer sterilizációval és egyéb meghökkentő intézkedésekkel próbálták őket elüldözni az országból. Az ügynek további aktualitást ad a Svédország nagyobb városait az utóbbi hónapokban elözönlő, vélhetően szervezetten érkező romániai roma koldusok problémája. Ők az EU-n belüli szabad munka-erővándorlás nyújtotta lehetőségeket kihasználva gyakorlatilag ugyanarról a településről érkeztek, de nem dolgoznak, hanem koldulásból és lopásból élnek. A nem kívánt jelenségre egyelőre nem találnak ellenszert a svéd hatóságok, mert nem tudják kitoloncolni őket, ugyanis nem menekültek.

A Fehér Könyv hat kérdéskör köré épül: speciális nyilvántartások, kényszersterilizálás, beutazás megnehezítése, lakhatás, oktatás és munkaerő-piaci helyzet. Számos visszaemlékezést idéz az érintettektől, a különböző intézkedések elszenvedőitől. A cél az volt, hogy szembesítse a svéd társadalmat egy kisebbségi csoport ellen a múltban elkövetett megkülönböztető, hátrányos lépésekkel.

A megkülönböztetés azonban nem csak a múltban történt, és ezt jól bizonyítja egy roma asszony esete, aki éppen a Fehér Könyv bemutatójára hívtak meg. Vidékről utazott Stockholmba, ahol a város egyik legjobb szállodájában kapott szobát. A Dagens Nyheter beszámolója szerint amikor a finn cigányok által hordott jellegzetes viseletben (hosszú, sokrétegű fekete selyemszoknya, fehér selyemblúz) lement reggelizni az öt csillagos szállodában, a személyzet kirángatta őt a teremből, s akkor sem engedték oda vissza, amikor igazolta, hogy a szálloda lakója és a szoba árában a reggeli is benne foglaltatik. Diana Nymant az egész vendégsereg előtt szégyenítették meg, és a végén, kompenzálásként vittek neki egy kávét az előcsarnokba.

Magyarországon kevesen tudják, hogy Svédországban a náci Németországnál is hamarabb, 1922-ben jött létre az Állami Rasszbiológiai Intézet a svéd faj tisztaságának védelmében. A romák életmódját a helyi lakosságra nézve többször is veszélyesnek írták le, és a „többségi társadaloméval összeegyeztethetetlennek” nevezett életvitelük miatt több javaslat született a „társadalom megszabadítására” a cigányoktól! 1962-63-ban Stockholmban ismét alaposan feltérképezték a roma lakosságot, és a nyilvántartásban azt is rögzítették, milyenek a jövedelmi, egészségi, képzettségi viszonyaik, pszichés állapotuk, egyesületi és családi életük, képességeik, testi higiénéjük. Nevük elé a nyilvántartásban Z betűt tettek (zigenare), illetve „halv Z” jelet (félcigány). 1934 és 1974 között olyan jogszabály volt hatályban Svédországban, amely bizonyos esetekben a nők kényszersterilizálását írta elő a társadalom védelmében, fajvédelmi, szociális, humanitárius vagy kriminológiai megfontolásból. Igaz, a beavatkozáshoz az érintett beleegyezésére is szükség volt, és a jogszabály „aszociális életmód” esetén is engedélyezte a kényszersterilizálást. A romákat kiemelten érintő szabályozás azzal is kiegészült, hogy esetükben korlátozták az anyasági támogatásokat, szolgáltatásokat. Gyakori jelenség volt, hogy gyermekeiket elválasztották tőlük, állami gondozásba helyezték.

A stockholmi városi önkormányzat illetékes részlege a lakáshoz juttatás kapcsán megpróbálta széttelepíteni az egymás közelében lakó romákat, de a kísérlet nem sikerült, ezért az 1970-es évek végén a stockholmi romák csaknem mindegyike a „lakásbérlők fekete könyvébe” került.

A szegregált oktatásnak is vannak svéd hagyományai: a XX. század elején a roma gyerekeket gyakran egyszerűen nem engedték be az iskolákba. Később számukra olyan oktatási megoldásokat kerestek, amilyeneket a rénszarvasaikat legelőről legelőre terelő, vándorló lappok számára kidolgoztak. A gyengébb iskolai teljesítményt bűncselekményekre hajlamosító tényezőként kezelték, amit speciális osztályok indításával akartak elkerülni, és a roma gyerekek igen nagy arányban kötöttek ki ilyen osztályokban. Csak 1986-ban szűnt meg a felnőtt romák számára elkülönített formában általános iskolai alapképzést biztosító tanfolyamok rendszere, attól kezdve ők is a rendes felnőttképzési formákat vehetik igénybe.
A vándorló, állandó munkahelyet, a társadalom által elismert kereső tevékenységet nem ismerő életmódot a helyi lakosság nagy gyanakvással figyelte, bűnözésre hajlamosnak gondolta. A hatóságok az ötvenes évektől az állandó lakóhely és lakás megteremtését kezelték a legfontosabb – és a
többi probléma megoldásához is kulcsot jelentő - célként, ezért az önkormányzatok ehhez külön állami támogatást kaptak. Minden eszközzel megpróbálták felszámolni a hagyományos életmódjukat és foglakozásaikat, helyette a többségi társadalom szokásainak felvételére kényszerítették őket.

A Fehér Könyv összegző megállapításai szerint Svédországban a romák állami kezdeményezésre történt, különböző jellegű felmérése, tudományos kutatása hozzájárult a negatív és egyoldalú társadalmi megítélés kialakulásához. A XX. században a rendőrség és az önkormányzatok adatokat gyűjtöttek és szolgáltattak róluk az állami hatóságoknak, ezek célja az országból való eltávolítás volt, a hivatalos érvelés pedig nagyon gyakran a romák saját felelősségét hangsúlyozta.

Azt írják: „megalapozott az a megállapítás, hogy a XX. században a svédországi romák cigányellenességnek voltak kitéve, amit komolyan senki nem ismert el. A cigányellenesség továbbra is része a Svédországban élő romák mindennapjainak, s ez az egyik oka is a romák társadalom, a többségi társadalom iránti bizalmatlanságának. Ennek megszüntetése és a bizalom visszaszerzése érdekében olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek aláássák a sztereotip beidegződéseket és ellensúlyozzák a cigányellenességet.” (MNO)

» vissza a HUNSOR címlapjára




  • Comments(0)//sved24.hunsor.se/#post692