HUNSOR - A svéd 24 óra

HUNSOR - A svéd 24 óra

a szabad, független információs forrás

www.hunsor.se/hirfigyelo » A Svéd 24 óra

A svéd nyelv helyzete Finnországban, avagy meg kell-e változtatni a finn modellt

OktatásPosted by administrator 2013-11-10 17:59:58
Finnország kisebbségi politikája hosszú ideig példaértékűnek számított: az ország széles körű nyelvhasználati jogokat biztosított a svéd anyanyelvűeknek. Úgy tűnik, az eddigi gyakorlat mégsem tartható fenn a továbbiakban?

November 6-án ünnepli Finnország a svéd nyelv napját. De vajon miért? Kik is a svéd anyanyelvű finn állampolgárok?
Svédek már az 1100-as évektől kezdve élnek a mai Finnország területén – amíg azonban a terület Svédország része volt, ez nem jelenthetett identitásbeli gondot. Amikor Finnország Oroszország része lett, mind a finn, mind a svéd anyanyelvűeknek meg kellett találniuk saját identitásukat. A finn nemzeti mozgalom élén a polgárosodottabb svéd anyanyelvűek álltak, ők teremtették meg a finn nemzeti szimbólumokat és a finn irodalmi nyelvet is.

A finn himnuszt Johan Ludvig Runeberg írta svédül, finnre csak később fordították le. Svéd anyanyelvű volt Jean Sibelius, a legismertebb finn zeneszerző is, de Akseli Gallen-Kallela, a leghíresebb Kalevala-illusztrátor is. (A Kalevala gyűjtőjének, Elias Lönnrotnak [lönrút] viszont csak a neve svéd.) Még a finn függetlenség megteremtője, Carl Gustaf Emil Mannerheim anyanyelve is a svéd volt – ő oroszul, németül, angolul és franciául is jobban beszélt, mint finnül.

A finn kultúrában ma is meghatározó szerepet visznek. Finnország egyik legjelentősebb kulturális exportcikke, a muminok szintén „svéd” termék: a könyvek svéd nyelven születnek, írójuk, Tove Jansson svéd anyanyelvű. Helsinkiben három svéd nyelvű színház is működik, az országban 15 svéd nyelvű napilap jelenik meg, több svéd nyelvű rádióállomás és egy állami svéd nyelvű tévécsatorna is működik. Az országban egymás mellett, de folyamatos párbeszédben él a finn és svéd nyelvű kultúra.
A finnországi svédek sokan finnek is tartják magukat: azzal a kérdéssel, hogy egy Finnország–Svédország hokimeccsen melyik csapatnak drukkolnak, meg is sérthetjük őket. De nem mindenki van ezzel így.
A finnországi svédek széleskörű nyelvi jogait gyakran szokták példaértékűként emlegetni.
A turkui svéd nyelvű egyetem, az Åbo Akademi által végzett felmérés szerint a finnországi svédeknek csak 46%-a gondolja úgy, hogy fenn kell tartani a jelenlegi rendszert, azaz minden finn iskolában oktatni kell a másik államnyelvet, a svédet is.

Finnország kisebbségi politikája hosszú ideig példaértékűnek számított: az ország széles körű nyelvhasználati jogokat biztosított a svéd anyanyelvűeknek. Úgy tűnik, az eddigi gyakorlat mégsem tartható fenn a továbbiakban?
Nils Torvalds, a Svéd Néppárt elnökhelyettese azt nyilatkozta, hogy csak abban az esetben tudna egyetérteni a kötelező svédoktatás megszüntetésével, ha más módon tudnák garantálni a svéd nyelvű ügyintézés fennmaradását az önkormányzati és állami hivatalokban.

Egy közelmúltban végzett felmérésből kiderül, hogy a finn szülők nagy része támogatná finn-svéd két tannyelvű oktatást. Az ötletnek leginkább az Espooban élő, jól kereső, iskolázott és vezető beosztású szülők örülnének, de Helsinki és Vantaa lakosai is nagy számban mellette szavaztak. (Espoo és Vantaa gyakorlatilag egybeépült Helsinkivel.)

Szeptemberben Maria Wetterstrand, a svédországi Zöld Párt korábbi vezetője egy interjúban adott hangot meglepetségének, hogy Finnországban nincsenek finn–svéd két tannyelvű iskolák. Ekkor kezdtek el foglalkozni a problémával. Finnországban sok finn–svéd kétnyelvű család él, akik a kétnyelvűség ápolásához nem kapnak segítséget az oktatási rendszertől. Mellettük nem kevés finn nyelvű család is támogatná a kétnyelvű oktatást.
Stefan Wallin, a finnországi Svéd Néppárt elnöke szerint az ötlet jól hangzik, viszont aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ezekben az iskolákban a svéd nyelv hátrányos helyzetbe kerülne a finnel szemben. Ezt a véleményt a finnországi svédek többsége is osztja, egy gimnáziumi igazgató egyenesen utópisztikusnak nevezte az elképzelést.

Az ügyben nyilvános vita alakult ki, amelyben felvetődött, hogy a teljesen kétnyelvű környezettel nem tudnának megbírkózni a gyerekek. A jelenlegi tankönyvközpontú oktatás oda vezetne, hogy azelőtt tanulnának a diákok írni és olvasni egy másik nyelven, mint anyanyelvükön.
A jelenlegi finn törvények szerint az oktatás nyelve a finn iskolákban valamelyik hivatalos nyelv, tehát a finn vagy a svéd, esetleg lehet a lapp, a romani vagy a jelnyelv kell legyen. Jelenleg csak olyan kéttannyelvű iskolák működnek az országban, amelyekben a finn mellett angolul, franciául vagy oroszul oktatnak. Jelen pillanatban a törvény nem engedi, hogy iskolákban a két tannyelv a két hivatalos nyelv legyen.

A finnországi nyelvpolitika az utóbbi években egyre erősödő vitáiról ír Pasi Saukkonen a The London School of Economics and Political Science blogján. Írásában vázolja, hogyan alakult ki Finnország példaértékű nyelvpolitikája, és melyek azok a változások, melyek arra kényszerítik az országot, hogy megváltoztassa eddigi gyakorlatát.

Meg kell változtatni a finn modellt?

Amikor Finnország 1917-ben függetlenné vált, a svéd anyanyelvűek aránya elérte a 15%-ot. Bár kisebbségi nyelv volt, jelentős részben a felső osztályokhoz tartozók beszélték anyanyelvként, jelentős szerepe volt a felsőoktatásban és a közigazgatásban. A többség anyanyelveként beszélt finn csak nem sokkal korábban vívott ki magának a svédhez hasonló jogokat. A függetlenné váláskor Finnországot kétnyelvű állammá nyilvánították: a hivatalokhoz finnül és svédül egyaránt lehetett fordulni, a hivatalos dokumentumok kétnyelvűek. A helyi önkormányzatok lehettek finn vagy svéd nyelvűek, de kétnyelvűek is.
Bár a modell jogilag a lehető legtöbbet biztosította a kisebbség számára, mégsem működött tökéletesen. Annak ellenére, hogy a svéd nyelvűeket nem sújtották előítéletek, sehonnan nem rekesztették ki őket, és számuk sem mutatott jelentős csökkenést, arányuk 5%-ra csökkent. Ennek részben a kisebb gyerekszám, részben a kivándorlás, részben a nyelvcsere volt az oka. A korábban tisztán svéd nyelvű területekre finn anyanyelvűek költöztek, a kétnyelvű területeken pedig egyra nőtt a többségi nyelvet beszélők aránya.

A nyelvtörvény 2004-es változásai felszínre hozták a korábban kevésbé feltűnő feszültségeket. A változások során biztosították a számik egyes nyelvi jogait is: ők is használhatják anyanyelvüket a bíróságokon és a hivatalokban, és a számik lakta területeken joguk van az anyanyelvi alapfokú oktatáshoz is. Egyre többen emeltek szót az ország kétnyelvűsége, különösen a kötelező svédoktatás ellen. (A finn iskolákban svédül, a svéd iskolákban finnül kell tanulni.) Különösen ott tiltakoztak hevesen a kötelező svédoktatás ellen, ahol nem él számottevő svéd kisebbség. Az ellenzők hatásosan kampányoltak az interneten, egyes politikusok is elkezdték pedzegetni a korábban tabunak számító nyelvpolitikai kérdéseket.
Ezzel párhuzamosan a svéd nyelvű közösséget frusztrálta, hogy az új szabályozás sem járt számottevő eredménnyel. A közigazgatási reformok gyakran központosítással járnak, így nehezítik a svéd közösségek nyelvi jogainak érvényesülését.

Ugyanekkor még egy jelentős változás ment végbe. A bevándorlás következtében Finnország kétnyelvű országból soknyelvű országgá vált. 2011-ben már 36 nyelvnek élt több mint ezer beszélője a Finn Köztársaságban. A legnagyobb közösséget hatvanezer fővel az oroszok alkották, de mellettük jelentős volt az észt és a szomáli anyanyelvűek száma is.
A vegyes házasságoknak, a külföldön töltött idő növekedésének, illetve annak köszönhetően, hogy a kisebbségi nyelvek beszélői a többségi nyelv elsajátítása mellett tovább használják anyanyelvüket, egyre több a kétnyelvű ember, aki emellett két közösséggel is azonosítja magát. A finn nyelvpolitika azonban mindenkit egy (a finn vagy a svéd) közösséghez tartozóként kezel. Azzal a ténnyel, hogy a polgárok jelentős számban kétnyelvűek, a társadalom pedig soknyelvű, a jelenlegi rendszer nem számol – éppen ezért szükséges a teljes nyelvpolitika átgondolása. Mivel azonban a probléma nem csupán Finnországra jellemző, Finnország előtt arra is megnyílik a lehetőség, hogy ismét példaértékű modellt alkosson. De a vita az élesül. (Nyest.hu)

HUNSOR összeállítás

  • Comments(0)//sved24.hunsor.se/#post633
Next »