HUNSOR Kitekintõ

HUNSOR Kitekintõ

a szabad, független információs forrás ¤ emberjogi és kisebbségjogi figyelõ ::.

www.hunsor.se/hirfigyelo » HUNSOR Kitekintõ

A legtöbb csángó nem tud a magyar állampolgárság lehetõségérõl

Csángó magyarokPosted by administrator 2010-11-24 11:33:21
Nem mutatnak érdeklõdést a moldvai csángók a magyar állampolgárság iránt. Az érdektelenség oka, hogy a hír nem jutott el hozzájuk, sokan még nem is hallottak a lehetõségrõl.

A Moldvai Csángómagyar Szövetség oktatási programja keretében jelenleg 24 településen tanítják a magyar nyelvet – nyilatkozta Hegyeli Attila, a program kezdeményezõje. Moldvában közel 240 ezer római katolikus ember él, ebbõl feltehetõen 200 ezren magyar származásúak, de mára alig 60-65 ezerre tehetõ azok száma, akik beszélik még a magyar nyelvet. õk szétszórtan, több mint 50 kisebb-nagyobb, elzárt és nehezen megközelíthetõ településen élnek.

„Ebben a 60-70 faluban ez a 60 ezer magyarul még tudó ember az, akiket moldvai magyar csángóként tudunk definiálni. És itt jönnek a nehéz kérdések, hogy õk maguk mit gondolnak errõl. Ugyanis itt soha nem volt Magyarország, itt nem volt Trianon, erre ráépült az elmúlt 90-100 esztendõ oktatási rendszere és a román nyelvû katolikus egyház, amely azt sulykolta, hogy aki Romániában él, az román – magyarázta Hegyeli Attila.
Klézse az egyik legnagyobb moldvai csángó település. A Székelyföldrõl kivándorolt, székelyek által alapított községben közel hétezren élnek, túlnyomó többségük római katolikus. A helyi hatóságok barátságtalan fogadtatása után arról érdeklõdtünk a faluban, hogy igénylik-e a magyar állampolgárságot. Kiderült, legtöbben nem is hallottak a lehetõségrõl.

A moldvai csángómagyarokhoz egyetlen magyar nyelvû újság sem jut el, legtöbbjük magyar adókat sem követhet. Ezzel magyarázható, hogy az állampolgárság igénylésérõl szóló hírek nem jutottak el hozzájuk. A népszerûsítésben a Moldvai Csángómagyar Szövetség nyújthatná a leghatékonyabb segítséget.

„Minekünk is tisztán kellene látni, hogy milyen dokumentumok alapján kérhetik a csángók a magyar állampolgárságot. Ha ez körvonalazódik, illetve hivatalosan meghatározzák, akkor a helyszíneken – és most már 24 helyszínen vagyunk – az embereket tájékoztatjuk errõl a lehetõségrõl” – mondta Solomon Adrian, a Moldvai Csángómagyar Szövetség elnöke.

Balogh György konzul tájékoztatása szerint a moldvai csángóknak vélelmezniük kell, hogy õk magyarok és beszélniük kell a magyar nyelvet ahhoz, hogy benyújtsák állampolgársági kérelmüket. A személyes irataik mellé tõlük nem kérik a magyar felmenõt igazoló dokumentumokat, ezzel könnyítve számukra az ügyintézést. Emellett azonban szükség lesz a lehetõség népszerûsítésére is, hiszen az eldugott kis csángó településen élõ magyar származású embereknek ugyanolyan joga van az állampolgársághoz, mint például a székelyföldi megyeközpont székelyeinek. (Csata Orsolya, Duna TV)

Tények a Csángókról:

A csángók több Romániában élõ magyar nyelvû kisebbségi népcsoport összefoglaló neve. Három fõ csoportjuk van: a moldvai csángók, a gyimesi csángók és a barcasági csángók. A romániai népszámlálásokkor külön etnikai csoportként jelölték meg a csángó magyarokat, külön nyelvvel.

A név eredete

A csángó szónak Moldvában a következõ változatai ismertek: csángú, sángó, sángú, sangó, csangó és csangú. A szó ma ismert elsõ írásos említése egy 1443. június 8-ai adománylevélben található, amelyben Ştefan moldvai fejedelem (Alexandru cel Bun fia) Sanga Illyésnek adományozza Văsieşti és Băseşti falvakat.[1] A második említés 1556-ból való, a háromszéki Maksán említik "Michael chango"-t. 1560-ban említik a szintén maksai Csángó Andrást (lásd Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, II. kötet).

A szó eredetérõl a következõ elméletek születtek:

* A székely nyelvjárásokból származik:
o a csángál (1. rosszul, fülsértõen harangoz, 2. hamisan énekel 3. csacsog, fecseg 4. elkóborol, elcsámborog) szóból, azaz a csángó az, aki „hamisan”, „fülsértõen” beszél (lásd: sziszegõ beszéd). A székelyek és maguk a csángók a csángó szót az elcsángál, azaz „elkószál, elcsavarog” értelemmel magyarázzák, hiszen a székely nyelvjárásokban az elcsángál és a csángál szó "kószál, elkóborol" jelentése is használatos.
o a csángat (csenget) szóból, azaz a csángók azok, akik a csengõt, kolompot viselõ teheneik után elkóboroltak (például ezt tartja a pusztinaiak népi etimologizálása is).
* A mezõségi vagy a tiszai nyelvjárásokból ered:

Kallós Zoltán közlése szerint a Mezõségen a fiatal kóborló legényt "cángó"-nak hívják, az Új Magyar Tájszótár szerint pedig Nyíregyháza környékén a csángó szót "csavargó" jelentésben használják.

* A besenyõk kangar törzsének nevébõl származik.

A vitatott hitelességû Csíki székely krónika arról ír, hogy 1049-ben a bessus-ok (besenyõk) Csángur Pál vezetésével beütnek a Székelyföldre. Talán ide vezethetõ vissza az az elmélet, miszerint a csángó eredetileg is népnevet jelölt, méghozzá a nyolc besenyõ törzs három kangar (csangar) népét. Az viszont tény, hogy meglepõen szoros kapcsolat létezett Moldva és az erdélyi besenyõ csoportok közt, amit az is bizonyít, hogy például a háromszéki besenyõ szállásterülethez (Karatna, Volál, Peselnek stb.) tartozó Kézdiszentlélek faluban Alexandru cel Bun moldvai fejedelem felesége, Losonczi Margit, vagy szeretõje, Apor Kata támogatásával épült templom 1401-ben.

* A "csángat" (="kiabál") szóból ered.

A barcasági Apácán így magyarázzák a csángó szó eredetét: "Hát, csángók, mert itt vót a határ. S akkor vót a vár, s akkor mikor veszély vót, akkor harangoztak, meggyújtották a szalmát, hogy “vigyázzatok, mert veszély van”, s akkor. Ezért mondják, csángók, mert mikor jött az ellenség, akkor zergettek, kiabáltak, s akkor azt mondják, hogy “csángáltak”. Akkor innen eredett a csángó szó. … A szomszéd falusiak mondják az apácaiakra.”[2] Ez a kifejezés is utal a csángóknak a székelyekéhez hasonló határõrizeti szerepére.
A csángók fõ csoportjai
Moldvai csángók
A moldvai csángók Moldva tartományban élnek, a negyedmilliós moldvai katolikus lakosság legnagyobb részét alkotják. A magyarul még tudó moldvai csángók száma a legutóbbi felmérések szerint 62 ezer körülire tehetõ, ez a népcsoportnak csak mintegy egynegyede.

A népcsoport magját feltehetõen a honfoglaláskor határõrzõként kint hagyott magyarok alkották, akik mellé a magyar királyok a 12–13. században erdélyi és Felsõ-Tisza-vidéki magyarokat telepítettek. A 15–17. század között magyar husziták és erdélyi menekültek csoportjai érkeztek, az 1764-es madéfalvi veszedelem után pedig nagyszámú székely népesség telepedett le, amikor a hadkötelesség elõl menekülõ székelyek a hegyeken túlra menekültek az osztrák hadsereg elõl elrejtõzve. Az utóbbiak leszármazottaik alkotják a mai magyar nyelvû moldvai csángók többségét.

A moldvai csángók egy kisebb része, az északi csángók a magyar nyelv olyan változatát beszélik, amely sok vonásában a középkori magyar nyelvet õrzi. Számos olyan régi szavuk van, amely a mai magyar nyelvbõl már eltûnt (filjesz, ahét, bücsü, csúkmony, eszüdni, jü, külpis stb.), ezenkívül sok román jövevényszót is használnak. Ma ez a magyar nyelv egyetlen önálló regionális dialektusa (vagyis nem csupán a magyar nyelvjárások egyike, hanem az irodalmi nyelvtõl erõsen különbözõ nyelvváltozat). Beszédük nehezen érthetõ más magyarok számára. A moldvai csángók nagyobb része a székely nyelvjárásokhoz hasonló nyelvváltozatot használ, csak több benne a régies szó és nyelvi forma, illetve a román kölcsönzés, mint a mai székelyek nyelvében.

Csoportjaik:

* Északi csángók:

Románvásár (Roman) közelében élnek. Fõbb településeik: Szabófalva, Kelgyest, Újfalu, Jugán, Tamásfalva, Dzsidafalva. A legrégebbi csoportot képviselik, akik máig megõrizték középkori dialektusukat. Létszámuk kb. 10-15 000 fõ.

* Déli csángók és „székelyes csángók”:

Bákó (Bacau) és Vráncsa (Vrancea) megyékben laknak, az Aranyos-Besztercébe futó Tatros, Uz, Szalonc, Ojtoz és Tázló patakok völgyében, valamint a Szeret folyó torkolatvidékén. A magyar anyanyelvû moldvai katolikusok mintegy 80%-a ehhez a csoporthoz tartozik.

Gyimesi csángók


A gyimesi csángók Moldva és Erdély határán, a Tatros folyó forrásvidékén élnek. õseik a 17–18. században csíki székely és moldvai magyar falvakból vándoroltak ki. Fõ foglalkozásuk a havasi állattenyésztés és a fakitermelés.

Településeik:

* Gyimesfelsõlok
* Gyimesközéplok
* Gyimesbükk
* Magyarcsügés
* Kostelek
* Egerszék és lefelé az Úz- völgye, valamint tõle északra a Csobányos- völgye
* Háromkút

Barcasági csángók


A barcasági csángók a 11. századi besenyõ határõrzõk maradékai, akik a Barcaság délkeleti szegletében, Brassó közelében laknak. Magukat magyaroknak mondják, a szomszédos székelyek hívják õket csángóknak, ismeretlen okból. Nyelvük nagyjából megegyezik a székelyekével, korábbi saját nyelvjárásukról (ha volt egyáltalán) sejtéseink sincsenek. A Négyfaluban és a Háromfaluban lakó fõ csoportjukat hétfalusi csángóknak nevezik. Az evangélikus felekezet követõi, amelyet abban az idõszakban vettek fel, amikor a brassói szászok jobbágyai voltak.

Településeik:

* Apáca
* Barcaújfalu
* Halmágy
* Krizba
* Négyfalu: Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalva
* Háromfalu: Tatrang, Zajzon és Pürkerec
* Székelyzsombor

Egyéb csángó eredetû vagy kapcsolatú csoportok


Besszarábiai magyarok

Besszarábia a mai Moldova Köztársaságot és a mai Ukrajna két déli megyéjét, az Odessza tartományhoz tartozó Ismail és Cahul megyéket jelenti. Korábban úgy tudták, hogy az itt élõ egykori csángók a 19. század elejére felszívódtak a románok és az oroszok közé, éppen ezért meglepetésként hatott az az új információ, hogy 1940-ben Ismail járáson belül Ismail városban 21 magyart írtak össze, míg Galileşti (ukránul Desantnoye) faluban további hetet. Míg Ismail város esetében esetleg feltételezhetõ, hogy a magyarok az ottani kikötõ vonzása folytán kerültek oda, az attól légvonalban kb. 40 kilométerre fekvõ Galileşti esetében ezzel nem magyarázható a jelenlétük, annál is inkább, hogy egyetlen más "kikötõi nemzet" (török, görög, német) tagja sem élt ott.[3] Zöld Péter a besszarábiai Csöbörcsökön még szintén találkozott katolikus magyarokkal.
Bolgár csángók
Az 1800-as évek elejétõl kezdve bolgár vendégmunkások mennek csángó vidékekre, akiket Bulgáriába való visszatértükkor csángóknak neveznek.

Penka Csangova, Magyarországon élõ kutató szerint "Nagyapám csángó neve (Ivan Csangov) elképesztheti a magyar olvasót, de én hozzáteszem, hogy nem nagyapám volt az egyetlen Moldvában járt bolgár. Elbeszélése szerint más csángó falvakban is dolgoztak bolgár vendégmunkások abban az idõben, akiket szintén csángóknak neveztek. Én is találkoztam velük az 1945-50 közötti idõkben, a háború dúlta bolgár kertészetekben, amikor megpróbáltam segíteni rajtuk. Jöttek hozzám mint a kisbárányok és mondták: „Jaj, Penka néni, én is csángó vagyok, az én nagyapám is járt Moldvában”. (Dr. Gál Mihály: Bolgár csángók. Moldvai Magyarság, 2007/5)

"A török birodalom 1396-ban megdöntötte a bolgár cárságot és az elfoglalt országot törökösíteni kezdte, ennek részeként az elfoglalt településeknek török nevet adtak. Állítólag ekkor kapta a nevét Csangur-Dere falu is (1906 óta Malko Trnovo /Kis Tüske/, Haskovo megye, Dél-Bulgária, 490 lakos). Alexander Djurov, bolgár történész és a bolgár-magyar kapcsolatok kutatója szerint, a Csángur-Dere egy szóösszetétel, mely az oszmán törökben a következõt jelenti:

csan = csengõ, kolomp

-gur = helyhatározó, ugyanúgy, mint a magyar helynevek végén levõ -d, például Sárosd, Diósd.

dere = völgy

Tehát Csángur-Dere magyarra Csengõd Völgyeként fordítható (vö. a magyarországi Csengõd helynévvel).

Nyilván ma már nem igazán lehet eldönteni, hogy ebben az etimologizálásban mennyire játszott közre a csángó népnév egyik lehetséges (általam nem támogatott) magyar magyarázata, miszerint a csángó név a lovak nyakára akasztott csengõvel hozható kapcsolatba (így az állatok ütemes zenével jelezték a csángók érkezését).

A helyzetet bonyolítja az is, hogy sok esetben a 20. század eleji bulgáriai szlávosításnak olyan õsi (protobolgár) helynevek is áldozatul eshettek, amelyek nem az oszmán-törököktõl, hanem a nyelvészek által csuvasos türkként meghatározott protobolgár nyelvbõl erednek." (Dr. Gál Mihály: Bolgár csángók. Moldvai Magyarság, 2007/5)

Bukovinai székelyek (bukovinai csángók)


Korábban néha csángóknak nevezték az 1764-ben, Mária Terézia idején lezajlott madéfalvi /Madéfalva/ vérengzés után Csíkból és Háromszékbõl Moldvába menekült azon székelyeket is, akiket 1776 és 1786 között a Habsburg udvar a romániai Bukovinába, a mai Szucsáva megye területére telepített. A bukovinai székelyek esetében azonban a csángó megnevezés hamis, és õk maguk sem fogadják el. Annyi közük mégis van a csángókhoz, hogy amikor a moldvai székely menekültek közt a telepeseket toborozták, feltehetõen õshonos moldvai magyarok is csatlakoztak a Bukovinába költözõkhöz. A bukovinai székelyeket csángóknak az 1880-as évek elején kezdték nevezni a budapesti sajtóban, amikor elõször merült fel hazatelepítésük terve. 1883-ban elkezdõdik a visszatelepítésük, ekkor alakulnak meg a máig létezõ al-dunai (Hertelendyfalva, Sándoregyháza, Székelykeve) és a dévai (Déva, Vajdahunyad, Sztrigyszentgyörgy, Csernakeresztúr) székely kolóniák. A II. világháború alatt megtörténik a teljes kitelepítés, elõször Bácskába, majd annak elvesztése után Magyarországra. Az al-dunai (Pancsova melletti) és dévai falvak mellett ma a bukovinai székelyek elsõsorban a Dunántúlon élnek, fontosabb településeik: Bonyhád, Kakasd, Tevel, Egyházaskozár stb. 1989 után szoros kapcsolat alakult ki egyrészt a szétszóródott bukovinai székelyek között, másrészt köztük és a székely anyaszékek között. A Magyarországon élõ bukovinai székelyek országgyûlési képviselõje Potápi Árpád, aki Bonyhád körzetben szerezte meg immár többedszerre mandátumát.




  • Comments(1)//kitekinto.hunsor.se/#post1088